Ma már készülhet fából, fémből vagy műanyagból, a lényeg mégis ugyanaz, mint százötven éve: a ceruza változatlanul fontos része az életünknek. Kevés iparág dicsekedhet azzal, hogy máig működnek az első gyárai – a ceruzagyártás ilyen. Elég csak a német Faber-Castellre vagy a Bécsben alapított, ma már Csehországban működő Koh-I-Noorra gondolni. Sőt, még egy ismert elektronikai márka neve is felbukkan a ceruzák történetében – teljesen váratlanul.
A ceruza használata olyan természetes, hogy szinte észre sem vesszük. A gyerekek színes ceruzákkal kezdik első firkáikat, majd grafitceruzával írják le életük első betűit. A kézírás jelentőségét ma már kutatások is alátámasztják: olyan területekre van hatással, amikről korábban nem is gondoltuk volna. Ezért még a legnagyobb digitálispártiak is egyetértenek abban, hogy a kézírás tanítása nemcsak hasznos, de elengedhetetlen – sőt, nevezhetjük egyfajta művészetnek is, amely velünk marad.
Természetesen a tanulás nem mindenkinek megy ugyanolyan könnyen. Ilyenkor jön jól a ceruza: könnyen radírozható, olcsó, bárhol kapható, nem kell tölteni, csak néha kihegyezni. Így vált a legjobb eszközzé az írástanulás során – a tabletek és digitális eszközök sem tudták kiszorítani.
Ahogy egyre magabiztosabbá válik az írás, a gyerekek tollra váltanak: először egyszerű, színes darabokra, később – például gimnáziumban vagy érettségikor – már tartós, elegáns íróeszközökre. Egy minőségi toll nemcsak praktikus, de üzen is: komolyságot, érettséget, igényességet sugall. Így vezet az út az első ceruzától egészen egy prémium kategóriás töltőtollig – mint amilyen az Etelburg is.
A kézzel való írás nem csupán az agyunkat dolgoztatja meg, hanem a tanulás hatékonyságára is pozitívan hat. De ez már egy másik történet. Most inkább nézzük meg, hogyan jelent meg a ceruza az életünkben, és hogyan vált az írástanulás megkerülhetetlen eszközévé.