Sokkal többet írunk kézzel, mint gondolnánk. Bár a levelezés nagy része ma már e-mailben zajlik, a kézírás továbbra is része a mindennapjainknak – és ez a jövőben sem fog egykönnyen eltűnni, bármilyen új technológia érkezzen is.
A kézzel írt jegyzetek között akadnak egyszerű, rövid életű darabok: bevásárlólisták, hűtőre ragasztott üzenetek, postai levelek. Többségük néhány nap után a kukában végzi, de ezek nélkül sokkal nehezebbek lennének a hétköznapok. Vannak azonban olyan kéziratok is, amelyek évekig, évtizedekig fennmaradnak – például egy szépen vezetett napló, amelyet öröm kézbe venni, és amelynek varázsát nem pótolja egy mobiltelefon jegyzettömbje.
És léteznek kéziratok, amelyek túlélnek évszázadokat vagy akár évezredeket. Egy kézzel írott békeszerződés már születése pillanatában történelemformáló dokumentum, de akadnak olyan írások is, amelyek csak később váltak híressé és megkerülhetetlenné. Az elmúlt ötszáz évből most három különösen érdekes példát mutatunk be.
Az MS 408-as, avagy a Voynich-kézirat
Erről a rejtélyes dokumentumról korábban már szó esett, de annyira izgalmas, hogy érdemes hosszabban is kitérni rá. A kézirat Wilfried Voynich műkereskedőről kapta a nevét, aki 1912-ben vásárolta meg. (Eredeti nevén Wilfrid Michał Habdank-Wojnicz lengyel forradalmárként kezdte életét, majd Nagy-Britanniában telepedett le és új pályát választott.)
A könyvet vélhetően lúdtollal írták báránybőrből készült pergamenre (vellumra) valamikor 1420 és 1520 között. A 234 lapból álló művet ismeretlen betűkkel és nyelven írták, tartalma mindmáig megfejtetlen, annak ellenére, hogy a kriptográfia és a számítógépes elemzések óriási fejlődésen mentek keresztül.
Az első ismert tulajdonosa a 17. században egy prágai alkimista, Georg Baresch volt. Később Rómába, majd egy jezsuita birtokra került. Minden oldalát illusztrációk díszítik: meztelen, fürdőző nők, növényrajzok, asztronómiai szimbólumok és két kastély ábrázolása. A szövegben mintegy 170 ezer karakter szerepel, amelyek eloszlása szokatlan: kb. 20–30 karakter ismétlődik gyakran, de sok egyedi jel csak egyszer-kétszer fordul elő. Nincs tíz betűnél hosszabb szó, és nagyon kevés az egy- vagy kétbetűs, ami eltér az európai nyelvek szerkezetétől – mégis, a ruházat, a hajviselet és az épületek európai eredetre utalnak.